AMI EDDIG CSAK A "NAGYOKNAK" VOLT ELÉRHETŐ

Trading in the zone

Minden tradernek az a célja hogy a profitot beállítsa egy szokásos bázisra, és mégis keveseknek van hosszútávon megbízható jövedelme a kereskedésből. Miben különböznek azok az emberek akik ezt megcsinálják? Nekem a meghatározó faktor a pszichológia - akik konzisztensen keresnek pénzt, teljesen máshogy gondolkoznak mint a többi ember.

1978-ban kezdtem kereskedni. Abban az időben egy reklámügynökség menedzsere voltam, Detroit külvárosában. Nagyon sikeres karrierem volt, és úgy gondoltam hogy a sikeremet könnyen átvihetem a kereskedésbe is. Sajnos rájöttem, hogy ez nem így van. 1981-re igazán elegem lett abból, hogy nem tudok tradeelni egy másik munka mellett, ezért átköltöztem Chicagóba és szereztem egy brókerállást a Chicagói tőzsdén a Merill Lynch-nél. Hogy hogyan ment? 9 hónappal a költözés után majdnem mindent elvesztettem amim volt. A veszteségeim okai egyaránt meghallhatók a kereskedésemben, és az eltúlzott életmódomban, ami megkövetelte hogy sok pénzt keressek a trade-el.

Ezekből a korai tapasztalatokból mint trader hihetetlenül sokat tanultam önmagamról, és a pszichológia szerepéről a kereskedésben. Ennek eredményeként 1982ben elkezdtem dolgozni az első könyvemen: A Fegyelmezett Trader: Kifejleszteni a nyerő magatartást. Mikor elkezdtem a projektet nem volt semmi elképzelésem milyen bonyolult írni egy könyvet, vagy elmagyarázni valamit amit én megértettem, úgy hogy az hasznos legyen mások számára. Úgy gondoltam hogy 6-9 hónapot fog igénybe venni. Végül is 7 és fél év múlva adta ki a Prentice Hall, 1990ben. 1983ban, otthagytam a Merrill Lynch-t hogy indítsak egy tanácsadó vállalkozást Kereskedési Magaviselet Dinamikái néven, ahol rögtön létrehoztam szemináriumokat kereskedési pszichológiáról, és a teherbírás törvényéről, amit általában "trading coach" -nak hívnak. Számtalan bemutatót csináltam kereskedő cégeknek, brókerházaknak, bankoknak és befektetési konferenciáknak szerte a világon.

Az elmúlt 17 évet a kereskedés mögötti pszichológia elemzésével töltöttem, hogy ki tudjak dolgozni hatékony módszereket a megfelelő alapelvek tanítására. Amit felfedeztem, hogy a probléma a legtöbb esetben a gondolkodási módunkkal van. Az elménknek van valami sajátos módja, ami nem passzol jól a piac jellegzetességeihez.

Azok a traderek akik magabiztosak a saját setupjaikban, akik bíznak magukban hogy megtegyék amit kell, hezitálás nélkül, azok sikeresek lesznek. Nem félnek többé a piac kiszámíthatatlan viselkedésétől. Megtanulnak fókuszálni az információra ami hozzasegíti őket a profithoz, mintsem hogy az információkra amik megerősítik a félelmeiket.

Bár ez bonyolultnak hangzik, lebontható arra hogy megtanuljuk: (1) nem kell tudnod mi fog történni következőre hogy pénzt csinálj (2) bármi megtörténhet, és (3) minden pillanat egyéni, ami azt jelenti hogy minden setup és kimenetel egyedi tapasztalat. A trade vagy működik, vagy nem. Mindkét esetben megvárod a következő helyzetet,és újra és újra megcsinálod a folyamatot. Ezzel a hozzáállással megtanulod egy metodikus módon, hogy mi működik és mi nem. És ami ugyanolyan fontos önbizalmat építesz, ezzel megvédve magad egy környezetben aminek annyiféle tulajdonsága van mint a piacoknak.
A legtöbb trader nem látja be, hogy a probléma azzal van ahogy a kereskedésről gondolkozik, vagyis, pontosabban ahogy kereskedés közben gondolkozik. Az első könyvemben, A Fegyelmezett Trader-ben, megállapítottam a problémákat amik ellenállnak a tradernek mentális szempontból, és felépítettem egy mentális vázat a problémák természetének, és létezési okának megértésére. Öt fő cél volt a fejemben a Kereskedés a Zónában megírásakor:

1. Bebizonyítani a tradernek hogy több, vagy jobb piacelemzés nem megoldás a nehézségeire, vagy a konzisztens eredményre.
2. Meggyőzni a tradert hogy a magatartása és az "elmeállapota" az ami meghatározza az eredményét.
3. Biztosítani a tradernek a hitet és a megfelelő magatartást ami szükséges a "nyerő elme" beállítottság felépítéséhez, ami azt jelenti hogy megtanulni a lehetőségekben gondolkozni.
4. Felhívni a figyelmét az ellentétekre, paradoxonokra, és konfliktusokra a gondolkodásában amitől azt hiszi hogy valószínűségekben gondolkodik, pedig valójában nem.
5. Átvinni a tradert egy folyamaton, ami beépíti ezt a gondolkozási stratégiát a mentális rendszerébe

A Kereskedés a Zónában bemutat egy komoly pszichológiai hozzáállást, hogy konzisztens nyertessé válj a kereskedésben. Nem ajánlok fel egy kereskedési rendszert; engem jobban érdekel hogy bemutassam neked hogyan gondolkozz a profitáló traderré váláshoz. Feltételezem már megvan a rendszered, a setupod. Meg kell tanulnod bízni benne. A setup azt jelenti, hogy az egyik iránynak nagyobb a valószínűsége mint a másiknak. Minnél erősebb a meggyőződésed, annál egyszerűbbé válik a tradek végrehajtása. Ez a könyv megadja a szükséges megértést magadról és a kereskedés természetéről, így azt egyszerűvé, könnyűvé és stresszmentessé téve, csak nézed a piacot és gondolkozol a cselekvésről.
Hogy kiderítsd mennyire gondolkozol traderként, töltsd ki az alábbi kérdőívet! Nincs jó vagy rossz válasz. A válaszaid megmutatják mennyire vág egybe az aktuális mentális vázad azzal ahogyan gondolkoznod kell, hogy a lehető legtöbbet hozd ki a kereskedésedből.

Hozzáállási kérdőív:

1: Ahhoz hogy pénzt csinálj a kereskedéssel tudnod kell mit fog csinálni a piac következőre. Egyetértek. Nem értek egyet.

2:Néha azt veszem észre, hogy azon gondolkozom, hogy biztosan kell lennie egy módszernek a veszteségmentes kereskedéshez.
Egyetértek. Nem értek egyet.

3:Elsődlegesen az elemzéstől függ a pénzkeresés. Egyetértek. Nem értek egyet.

4:Veszteségek elkerülhetetlen részei a kereskedésnek. Egyetértek. Nem értek egyet.

5:A kockázatom mindig megállapított mielőtt tradebe lépek. Egyetértek. Nem értek egyet.

6:A gondolataimban mindig van egy ára annak, hogy kiderítsem mit fog csinálni a piac. Egyetértek. Nem értek egyet.

7:Nem is foglalkoznék a következő tradeel ha nem lennék biztos benne hogy nyerő lesz. Egyetértek. Nem értek egyet.

8:Minnél többet tanul a trader a piacról, és annak viselkedéséről, annál egyszerűbb lesz neki a tradejei végrehajtása.
Egyetértek. Nem értek egyet.

9:A módszerem meghatározza hogy milyen piaci körülmények között nyitok és zárok pozíciót.
Egyetértek. Nem értek egyet.

10: Még ha tiszta jelzésem is van a pozíció fordítására, nehéznek találom azt végrehajtani. Egyetértek. Nem értek egyet.

11:Vannak hosszabb periódusok mikor rendszeres nyereséget csinálok, amelyeket rendszeresen követ egy-egy nagyobb mínusz.
Egyetértek. Nem értek egyet.

12: Mikor kezdtem a tradeelést, úgy írnám le a módszeremet, hogy véletlenszerű, ami azt jelenti hogy 'néhány siker, sok fájdalom között'
Egyetértek. Nem értek egyet.

13: Sokszor úgy érzem hogy a piac személyesen ellenem van. Egyetértek. Nem értek egyet.

14:Nehéznek találom az érzelmi sebek magam mögött hagyását. Egyetértek. Nem értek egyet.

15:Olyan moneymanagementem van, hogy mindig kiveszek valamennyi hasznot ha a piac lehetővé teszi. Egyetértek. Nem értek egyet.

16:Egy trader feladata, hogy megtalálja a sablonokat a piac viselkedésében ami lehetőséget jelent, és aztán eldönteni a kockázatát annak, hogy kiderítse, kifizetődik-e a sablon, ahogy a múltban tette.
Egyetértek. Nem értek egyet.

17: Néha úgy érzem a piac áldozata vagyok. Egyetértek. Nem értek egyet.

18: Mikor kereskedek, próbálok egy idősíkra koncentrálni. Egyetértek. Nem értek egyet.

19: A kereskedés sokkal nagyobb mentális flexibilitást kíván mint amivel a legtöbb ember rendelkezik. Egyetértek. Nem értek egyet.

20: Vannak idők mikor "érzem" a piacot, bár gyakran nehezemre esik cselekedni az érzések alapján. Egyetértek. Nem értek egyet.

21: Gyakran történik, hogy már profitálható pozícióbánban vagyok, de mégsem veszem ki a hasznot. Egyetértek. Nem értek egyet.

22: Nem számít mennyi pénzt csinálok, ritkán vagyok elégedett és azt érzem hogy többet tudtam volna. Egyetértek. Nem értek egyet.

23: Mikor pozíciót nyitok, pozitív a hozzáállásom. Remélem a lehető legtöbb pénzt amit meg tudok csinálni a tradeből.
Egyetértek. Nem értek egyet.

24:A legfontosabb elem egy trader képességei között ahhoz, hogy felhalmozzon pénzt, az az hogy bízzon a saját következetességében.
Egyetértek. Nem értek egyet.

25: Ha választhatnál egy kereskedési képességet, mit választanál?

26: Sokszor vannak álmatlan éjszakáim, mikor a piac miatt aggódok. Egyetértek. Nem értek egyet.

27:Van, hogy úgy érzed muszáj beszállni egy tradebe, mert félsz, hogy lemaradsz? Igen. Nem.
28:Bár ritkán történik, igazán szeretem a perfekt tradejeimet. Ilyenkor olyan jól érzem magam, hogy kárpótol azokért az esetekért mikor nem.
Egyetértek. Nem értek egyet.

29:Van hogy tervezel tradeeket amiket nem csinálsz meg, vagy megcsinálsz tradeeket amiket nem terveztél? Igen. Nem.

30:Néhány mondatban magyarázd meg a legtöbb trader miért nem képes pénzt csinálni, vagy megtartani amit csinált.

Tedd félre a válaszaidat és olvasd végig a könyvet. Mikor elolvastad az utolsó fejezetet, töltsd ki újra, a végére is le van nyomtatva. Meglepő lehet a különbség az első válaszaidtól.

1.Fejezet

Az út a sikerhez: fundamentális, technikai, vagy pszichológiai elemzés? Kezdetben: a fundamentális elemzés
Ki emlékszik arra mikor a fundamentális elemzés volt az egyetlen igazi és elfogadott mód a kereskedési
döntések meghozására? Mikor én elkezdtem kereskedni 1978-ban, a technikai elemzést csak nagyon kevés trader használta, akik a többieknek minimum őrültnek tűntek. Nehéz elhinni, de nem volt olyan rég mikor még a Wall Street és a fő alapok és befektetők szerint a technikai elemzés csak valami hókuszpókusz volt. Most, természetesen, épp az ellenkezője igaz. Szinte minden tapasztaltabb trader használja a technikai elemzés valamilyen formáját a kereskedési stratégiájához. A tisztán fundamentális alapú elemzés majdnem teljesen
eltűnt. Mi okozta ezt a drasztikus nézetváltozást? Biztos vagyok benne, hogy a válasz senkinek sem meglepő: A
Pénz!! A probléma a fundamentális alapú döntéshozatallal az, hogy nehéz folyamatosan pénzt csinálni ezzel a megközelítéssel.
A fundamentális alapú kereskedéssel az a baj, hogy az bizonyos adatokra épít, (mint például kereslet), de az emberek akik kereskednek, és ezzel az árakat mozgatják, nem mindig racionálisan cselekednek.

A váltás a technikai elemzésre

A technikai elemzés azóta létezik mióta a piacok léteztek. De a kereskedői társadalom nem fogadta el azt egy használható eszközként a pénzkeresésre, a 80-as évek kezdetéig. Itt van amit a technika elemzés tudott, amihez a kereskedői társadalomnak generációkba telt, hogy felcsatlakozzon.
Minden nap, héten, hónapban egy véges számú kereskedő vesz részt a piacon. A legtöbb trader ugyanazokat a dolgokat csinálja nap mint nap, hogy pénzt próbáljon keresni. Más szóval egyének, és egyének csoportjai valamilyen viselkedési forma szerint kereskednek. Ezek megfigyelhetőek és osztályozhatóak, és ismétlik önmagukat statisztikai megbízhatósággal. Röviden a technikai elemzés egy módszer arra, hogy megjósold mit fog csinálni a piac, hogy minek van nagyobb esélye megtörténni mint valami másnak, az alapján, hogy a múltban mit csinált egy hasonló helyzetben.
Mint kiderült, ez a módszer sokkal jobb mint a tisztán fundamentális alapú elemzés. Ez a tradert arra
fókuszálja, hogy mi történik most a piacon, az alapján hogy mit csinált a múltban, mint semhogy mit fog csinálni a piac, az alapján hogy mi logikus és elvárható egy matematikai modell alapján. Másrészt, a fundamentális elemzés csinál egy dolgot amit én 'valóság rés' nak hívok, a 'mi kéne történjen' és a 'mi történik' között. A
'valóság rés' nagyon nehézzé tesz mindent a nagyon hosszútávú döntéseken kívül, amiket nehéz kiaknázni, ha egyáltalán helyesek.
Kontrasztként a technikai elemzés nemcsak bezárja ezt a 'valóság-rést', de nagyon sok előnyt is jelent a
tradernek. A technikai megközelítés megnyit egy csomó lehetőséget, mivel megállapítja hogyan történnek az ismétlődő szokások minden időfelbontáson - pillanatról-pillanatra, napi, heti, havi vagy évi, és minden köztes felbontásban . Más szóval a technikai elemzés a piacot egy végtelen lehetőségfolyammá alakítja, hogy gazdagítsuk magunkat.

A váltás a pszichológiai elemzésre.

Ha a technikai elemzés olyan jól működik, akkor miért fordulna egyre több és több kereskedési csoport a technikai elemzésről az önmaguk mentális elemzésére, ami azt jelenti hogy a saját egyéni kereskedési pszichológiájukra? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszold nem kell mást tenned, csak megkérdezni magad, hogy miért vásároltad meg ezt a könyvet. A legvalószínűbb ok az, hogy elégedetlen vagy a különbséggel aközött amit végtelen pénzkeresési lehetőségként fogsz fel, és a te végső eredményed között. Ez a probléma a technikai elemzéssel, ha ezt problémának akarod hívni. Mikor megtanultad megállapítani a sablonokat és olvasni a piacot, rájössz hogy végtelen lehetőség van pénzt keresni. De ahogy ezt már biztosan tudod, nagy különbség van aközött amit megértesz a piacból, és a képességed között, hogy ezt nyereséggé alakítsd.

Gondolkozz el hányszor néztél rá a chartra és mondtad hogy 'hmm, úgy néz ki felfelé fog menni (vagy lefelé)" és amit gondoltál, hogy meg fog történni, meg is történt. De nem tettél semmit azonkívül, hogy figyelted a piacot mozogni, és közben bosszankodtál a kihagyott pénz miatt.

Nagy a különbség a piac irányának megjóslása, és a tradeekből való ki- beszállás között. Ezt a különbséget hívom 'pszichologiai résnek', ami képes a tradeelést az egyik legbonyolultabb hivatássá tenni, amit magadra vállalhattál, és biztosan a legrelytéjesebbé, amit megtanulhatsz. A nagy kérdés: a tradelés megtanulható? Lehetséges megélni a tradeelést ugyanazzal a könnyedséggel, mint amikor csak nézel egy chartot, nem úgy mint mikor ténylegesen kereskedni kell? Nemcsak a válasz egy egyértelmű 'Igen', de pontosan ez az amire ez a könyv ki van találva: hogy megmutassa neked mit kell megértened magadról és a kereskedés természetéről megtanulnod. Szóval az eredmény az, hogy ez könnyűvé, egyszerűvé és stresszmentessé válik, mint mikor csak nézed a piacot és gondolkozol róla hogy megteszed.

Ez talán nagyon soknak tűnhet, egyeseknek lehetetlennek. De ez nem az. Vannak emberek akik becsukták a rést a lehetőségek és a saját teljesítményük között. De ahogy talán sejted, ők nagyon kevesen vannak azokhoz képest akik tapasztalják a változó mértékű frusztrációt, gondolkozva azon, hogy mért nem képesek megcsinálni a profitot amit annyira kívánnak.

Valójában a különbség a traderek eme két csoportja között (a konzisztens nyertesek és mindenki más) hasonló a különbséghez a föld és a hold között. Mindkettő égitest, szóval van valami közös tulajdonságuk. De a természetünk és a karakterisztikájuk olyan különböző mint a nappal és az éjszaka. Bárki aki nyit egy pozíciót nevezheti magát tradernek, viszont ha megvizsgálod a nyertesek tulajdonságait, és mindenki másét, észreveszed, hogy a különbség nappal és éjszaka.

Ha a hold jelképezi a nyereséges tradert, azt mondhatjuk, hogy lehetséges eljutni a holdra. Az út nagyon nehéz, és csak kevés ember csinálta meg. A mi látószögünkből, innen a földről, a hold minden éjjel látható, és olyan közelinek tűnik, hogy meg tudnánk érinteni.

A sikeres kereskedéssel ugyan ez a helyzet. Bármely napon, héten, hónapban, a piac rengeteg pénzt tesz elérhetővé bárkinek akinek megvan a lehetősége, hogy tradeet nyisson. Mivel a piac folyamatos mozgásban van, a pénz is folyamatosan áramlik, ami felnagyítja a sikeresség lehetőségét, látszólag a markodba adva azt. Azért használom a 'látszólag' szót, hogy érzékeltessem a különbséget a traderek két csoportja között. Azok között akik már megtanulták hogyan legyenek nyereségesek; ők akik kedvük szerint tesznek. Biztos vagyok benne, hogy ezt az állítást sokan sokkolónak, vagy nehezen hihetőnek találják, de igaz. Vannak határok, de jobbára a pénz olyan könnyedséggel folyik ezeknek az embereken a számlájára ami szó szerin ijesztő.

A másik csoportnak a "látszólag" pont azt jelenti ami: úgy látszik, hogy a sikeresség már megvan, a pénz már a markukban van, pont mielőtt elfolyik, vagy eltűnik a szemük előtt. Az egyetlen biztos dolog velük kapcsolatban az érzelmi fájdalom. Igen, biztos vannak sikeres időszakok is, de az idő nagy részében félnek, idegesek, csalódottak és dühösek. Akkor hol is van a különbség a két csoport között? Intelligencia? A nyertes csoport egyszerűen okosabb? Keményebben dolgoznak? Jobban elemeznek? Jobb kereskedési rendszereik vannak? Olyan személyiségi jegyeik vannak amik könnyebé teszik a kereskedés nagy nyomásának elviselését?
Mindezek a lehetőségek hihetően hangzanak, kivéve ha megfigyeled, hogy a legtöbb vesztes a kereskedési iparágban a közösség legértelmiségibb része. A legnagyobb csoportja a tartós veszteseknek elsősorban doktorokból, tanárokból, ügyvédekből, mérnökökből áll.

Továbbá az iparág legtöbb igazán jó elemzője a legrosszabb elképzelhető trader. Szóval, ha nem az intelligencia, és nem is az elemzés, akkor mi?
Miután dolgoztam már a legjobbakkal és a legrosszabbakkal is, miután segítettem a legrosszabbaknak a legjobbakká válni, állíthatom hogy vannak egyértelmű okai, hogy a legjobbak miben jobbak a többinél.

Ha ezt egy okká kéne tömörítenem, azt mondanám: Máshogy gondolkoznak mint mindenki más. Tudom, hogy ez nem tűnik túl mélyrehatónak, de mély jelentése van ha figyelembe veszed mit értek az alatt, hogy 'másképp gondolkozni',

Így vagy úgy, mindenki másként gondolkozik. Mi a különbség a nyertes traderek, és a még mindig küzdők gondolkodása között? Valamikor mindenki megtanulja, hogy milyen jelre kell venni vagy eladni, de ez nem jelenti hogy traderként gondolkozik.

Az az egyedi tulajdonság ami megkülönbözteti a sikeres tradereket a nem sikeresektől a következő: A nyerteseknek van egy olyan beállítottsága ami lehetővé teszi számukra,, hogy nyugodtak, fókuszáltak, és ami a legfontosabb, magabiztosak maradjanak kedvezőtlen piaci helyzetben is. Ennek eredményeként nincsenek kitéve a szokásos félelmeknek és hibáknak mint mindenki más. Mindenki aki kereskedik, végül megtanul valamit róla; nagyon kevesen tanulják meg azt a magatartást ami nélkülözhetetlen a hosszútávú nyertessé váláshoz.

Ugyanúgy ahogy az emberek meg tudják tanulni a megfelelő technikát egy golfütő vagy teniszütő lendítéséhez, a konzisztenciájuk, vagy annak hiánya, egyértelműen a hozzáállásukból jön.

A traderek akik túljutottak a "konzisztencia küszöbén" általában már átestek komoly fájdalmakon (érzelmileg és üzletileg is). A ritka kivételek akik sikeres trader családba születtek, vagy akik egy tapasztalt trader segítségével kezdték, akik értik a tradelés természetét és ami ugyanilyen fontos, tudják hogyan kell tanítani.

Miért gyakori az érzelmi fájdalom és a pénzügyi katasztrófa a traderek között? Az egyszerű válasz az, hogy a legtöbbünk nem volt olyan szerencsés, hogy megfelelő útmutatással kezdje a karrierjét.

Viszont az okok ennél sokkal mélyebben vannak. Az elmúlt tizenhét évet a kereskedés mögötti pszichológia boncolgatásával töltöttem, hogy megtaníthassam a siker alapelvét. Amit felfedeztem, hogy a kereskedés tele van paradoxonokkal és ellentmondásokkal, amelyek extrém nehézzé teszik a sikeresség megtanulását. Ha egy szóval kéne leírnom a tradelés természetér, az a 'paradox' lenne.

Üzleti és érzelmi szerencsétlenség azért olyan gyakori a tradereknél mert az elveknek, szemszögnek, és hozzáállásnak ami amúgy kiválóan működik a mindennapi életben, pont ellenkező hatása van a kereskedési környezetben. Egyszerűen nem működnek. Ezt nem tudván, a legtöbben úgy kezdik a trader karrierjüket hogy nem tudják mit jelent tradernek lenni, milyen képességek kellenek hozzá, és milyen mélyen kell kidolgozni azokat a képességeket.

Itt egy példa, hogy miről beszélek: a kereskedés mindenképpen kockázatos. Tudásom szerint, a kereskedésnek nincs garantált hozama; ezért a hibázás és a pénzvesztés lehetősége mindig ott van. Szóval mikor nyitsz egy tradeet, elkönyvelheted magad kockázatvállalónak? Annak ellenére, hogy trükkös kérdésnek hangozhat, nem az.

A logikus válasz a kérdésre kétségtelenül: igen. Ha kockázatos dolgokat csinálok, kockázatvállaló vagyok. A legtöbb trader azt rontja el, hogy nem vállalja fel, hogy ő kockázatot vállal sőt, nincs semmi koncepciójuk arról, mit jelent az kockázatvállalónak lenni, úgy ahogy egy sikeres trader gondolkodik a kockázatról. Egy sikeres trader nem csak felvállalja azt, megtanulta elfogadni is. Nagy pszichológiai rés van beismerni, hogy kockázatvállaló vagy mert tradeeket nyitsz és aközött, hogy elfogadod a kockázatot ami minden trade velejárója.

A legjobb traderek beszállnak egy tradebe a legkisebb hezitálás nélkül, és képesek ugyanilyen szabadon, hezitálás és ellentmondás nélkül elismerni, hogy nem működik. Ki tudnak szállni egy tradeből - veszteséggel is - a legkisebb érzelmi kényelmetlenség nélkül. Más szóval, a kockázatok nem zavarják a jó tradereket a fókuszálásban, a nyugodtságukban, vagy magabiztosságukban. Ha nem tudsz a legkisebb érzelmi kényelmetlenség (legfőképpen, félélem) nélkül tradeelni, még nem tanultad meg elfogadni a tradeeléssel járó
kockázatot. Ez egy nagy probléma, mivel amilyen mértékben nem fogadtad el a kockázatot, olyan mértékben próbálod majd elkerülni. Próbálkozni az elkerülhetetlen elkerülésével katasztrofálisan hat a képességedre, hogy sikeresen kereskedj. Megtanulni igazán elfogadni a kockázatokat mindenhol nehéz, de a tradeelésben különösen, főleg ha hozzávesszük hogy mi forog kockán. Mitől félünk legjobban úgy általában (a halál és a publikus beszéd mellet)? A pénzvesztés és a hibázás biztosan közel van a lista tetejéhez.

Elismerni, hogy hibáztunk, ráadásul pénzt is vesztettünk, nagyon fájdalmas, és biztosan egy elkerülendő dolog. Mégis, mint trader ezt átéljük minden pillanatban mikor benne vagyunk egy tradeben. Most talán azt mondod magadnak: "Eltekintve attól hogy fáj, természetes dolog hogy az ember nem akar hibázni és elveszteni valamit, ezért helyesnek tűnik nekem, hogy megteszek mindent amit tudok, hogy elkerüljem ezt." Egyetértek veled. De ugyanez a hajlam ami a tradeelést (ami úgy látszik, hogy egyszerű kéne legyen) extrémen nehézzé teszi.

A kereskedés megismertet minket egy alapvető paradoxonnal: Hogyan maradunk fegyelmezettek, fókuszáltak, és magabiztosak az állandó bizonytalansággal szemben? Mikor megtanulsz traderként gondolkodni, pont ez az amire képes leszel. Megtanulni hogyan alakítsd át a trader szokásaidat, hogy teljesen el tudd fogadni a kockázatokat. Ez a kulcsa a trader-gondolkodásnak. Megtanulni, hogyan kell kezelni a kockázatokat az egy traderi készség - a legfontosabb amit megtanulhatsz. Mégis, nagyon ritka, hogy a tanuló traderek figyelmet fordítsanak a megtanulására.
Mikor megtanulod a kockázat-elfogadást, a piac képtelen lesz olyan információt generálni amelyet fájdalmasnak ítélhetnél meg. Ha a piac információjának nincs lehetősége fájdalmat okozni, nincs mit elkerülni. Az csak információ, mely megmutatja a lehetőségeket. Ezt hívják objektív szemszögnek - ami nincs elferdítve vagy eltorzítva a 'mi fog történni, vagy nem történni' félelmeid által.

Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan trader aki olvassa a könyvet és még nem lépett be túl korán - mielőtt a piac megadta a jelet, vagy túl későn - jóval utána, pozícióba. A trader nem akarta vállalni a kockázatot; ezért hagyta még nagyobb vesztőbe menni azt, vagy túl későn szállt ki nyerő tradeekböl; vagy nyerő tradeekben találta magát de nem csinált semmi profitot, és hagyta hogy veszteségbe forduljon a tradeje; vagy közelebb húzta a belépőjéhez a stoppot, csak hogy kistoppolódjon, és a piac folytassa az eredeti irányba? Ez csak kevés hiba a sok közül amit a traderek megcsinálnak újra és újra. Ezek nem a piac által generált hibák. Tehát a hibák nem a
piactól jönnek. A piac független, olyan értelemben, hogy mozog és információt generál önmagáról. A mozgás és
az információ a lehetőségek széles választékát adja, de ez minden! De a piacnak nincs semmi hatalma afölött, ahogyan értelmezzük és fogjuk fel az információt, és a döntések fölött amit végül hozunk az alapján. A hibák amiket említettem és még sokkal több egyértelműen annak az eredménye amit én "hibás tradeelési hozzáállás és szemszög"-nek hívok. Hibás hozzáállás ami félelmet szül hit és magabiztosság helyett.

Nem hinném, hogy egyszerűbben meg tudnám különböztetni a nyertes tradereket mindenki mástól: Ők nem félnek. Nem félnek, mert kifejlesztették azt a viselkedést ami megadja nekik a legnagyobb fokú mentális flexibilitást, hogy ki és be szálljanak tradeekbe az alapján hogy a piac mit mond a lehetőségekről. Ezzel egy időben kifejlesztették azt a viselkedést ami megakadályozza, hogy vakmerővé váljanak. Mindenki más fél valamilyen fokon. Amikor nem félnek, megvan a hajlamuk, hogy vakmerővé váljanak és olyan tapasztalatot szerezzenek amitől félni fognak.

Kilencvenöt százaléka a kereskedési hibáknak, amit valószínűleg elkövetsz, az a hiteidből eredeztethető arról, hogy mit jelent hibázni, pénzt veszteni, kihagyni, és a pénzt benne hagyni. Ezt hívom a négy fő kereskedési félelemnek.

Most talán azt mondod: "Nem tudok erről: mindig úgy gondoltam, hogy a tradereknek kéne legyen egy egészséges félelme a piactól." Újra, ez tökéletesen logikus és elfogadható feltevés. De mikor a kereskedésről van szó a félelmek úgy dolgoznak ellened, hogy pont azt fogod okozni amitől féltél. Ha félsz a hibázástól, a félelmed felül fog kerekedni a piac információin, ami azzal jár, hogy hibázol. Mikor félsz, nem létezik más lehetőség.
Nem tudsz megérteni más lehetőségeket, még ha régebben meg is tudtad érteni, mert a félelem leköt. Fizikailag a félelem vagy megfagyaszt, vagy futásra kényszerít. A mentális félelem leszűkíti a fókuszunkat a félelmünk tárgyára. Ez azt jelenti, hogy gondolatok más lehetőségekről, és más információ a piactól blokkolódik. Nem
fogsz gondolkozni azokról a racionális dolgokról amiről tanultál a piaccal kapcsolatban, egészen addig amíg már nem félsz, és vége a momentumnak. Aztán megkérded magadtól: "Tudtam azt. Miért nem gondoltam rá?" vagy "Akkor miért nem tudtam cselekedni az alapján?"

Nehéz megérten, hogy a hiba forrása a saját nem megfelelő felfogásunk. Ez teszi oly alattomossá a félelmet. Sok gondolkodási sablon ami hátrányosan befolyásolja a kereskedésünket természetes funkció, melyekkel a
világot látjuk. Ezek a gondolkodási sablonok olyan mélyen be vannak épülve, hogy ritkán kerül felszínre: a tradeelési nehézségeink forrása belső, az elmeállapotunkból fakadó. Igazán, sokkal természetesebbnek tűnik a hibáink okát kívül keresni, a piacban, mert úgy érzed, hogy a piac okozza neked a fájdalmat, frusztrációt és elégedetlenséget.

Nyilvánvalóan ezek elvont koncepciók, és biztosan nem valami amivel a legtöbb trader azonosítja magát. Mégis, megérteni az összefüggéseket a hitek, az attitűdök, és a felfogás között alapvető a tradeeléshez. Más szóval, megérteni és kontrollálni a piaci infor mációk felfogását csak addig és annyira fontos amennyire el akarod érni a konzisztens eredményt.

Azért mondom ezt, mert van még valami a tradeeléssel kapcsolatban ami ugyanolyan fontos mint az előbbi állításom: Nem kell semmit tudnod a piacról, sem magadról, hogy csinálj egy nyerő tradeet, mint ahogy a teniszben se kell tudnod a megfelelő ütési technikát, hogy csinálj egy jó ütést. Nyilvánvalóan ahhoz, hogy javítsuk az átfogó eredményt, meg kell tanulni a technikát. Természetesen ugyanez igaz a kereskedésre is. Szükségünk van egy technikára, hogy elérjünk konzisztensséget. De milyen technikára? Igazán ez az egyik legproblémásabb szempontja a tradelés megtanulásának. Ha nem figyelünk rá, vagy nem értjük hogyan befolyásolják a hiteink és viselkedésünk a piac információinak a felfogását, úgy fog tűnni, hogy a piac viselkedése okozza a konzisztencia hiányát. Ennek eredményeképpen úgy fog tűnni, hogy a legjobb mód a veszteségek elkerülésére, ha még többet megtanulunk a piaccal kapcsolatban.

Eme részébe a logikai csapdának szinte minden trader beleesik, és teljesen logikusnak tűnik. De ez a hozzáállás nem működik. A piac egyszerűen túl sok - gyakran egymásnak ellentmondó- lehetőséget kínál amivel számolni lehet. Továbbá nincs határa a piac viselkedésének. Ez azt jelenti, hogy mindegy milyen sokat tanulsz a piac viselkedéséről, nem számít milyen briliáns elemzővé válsz, soha nem fogsz eleget tanulni, hogy megjósolj minden lehetséges módot ahogy a piac tud mozogni. Szóval ha félsz, hogy hibázni vagy pénzt veszteni fogsz, ez azt jelenti, hogy sose fogsz eleget tanulni, hogy kompenzáld a félelem negatív hatását az objektivitásodra és a hezitálás nélküli döntéshozatalodra. Más szóval, nem leszel magabiztos a biztos bizonytalansággal szemben. A kemény, hideg valósága a tradeelésnek, hogy minden tradenek bizonytalan a kimenetele. Ha nem tanulod meg teljesen elfogadni a bizonytalan kimenetel lehetőségét, megpróbálod tudatosan vagy tudat alatt kikerülni azokat az információkat amelyeket fájdalmasnak ítélsz meg. A folyamat alatt kiteszed magad számtalan öngenerált, költséges hibának.

Most nem azt sugallom, hogy nincs szükségünk valamilyen elemzési formára a lehetőségek meghatározásához, természetesen szükségünk van rá. Ennek ellenére a piac elemzése nem a megfelelő módszer a konzisztens eredmény eléréséhez. Nem fogja megoldani a tradeelési hibákat melyeket a bizalom hiánya, a fegyelem hiánya, vagy a nem megfelelő fókuszálás okoz. Mikor abból a feltevésből indulsz ki, hogy a több vagy jobb elemzés fogja meghozni az eredményt, az oda vezet, hogy a lehető legtöbb piaci változót gyűjtöd össze az arzenálodba. De mi történik aztán? Mindig kiábrándult és elárult leszel a piac által, újra és újra, valami miatt amit nem látsz vagy nem eléggé figyelsz oda rá. Úgy fog érződni, hogy nem bízhatsz a piacban, de a valóság az, hogy nem bízhatsz magadban.
Ahhoz, hogy magabiztosak legyünk, hogy működjünk egy környezetben ahol könnyedén többet veszthetünk
mint amit kockáztatni terveztünk, abszolút önbizalomra van szükségünk.

Mikor elérted azt az elmeállapotot, hogy tényleg elfogadod a kockázatot, nem lesz meg a potenciálod, hogy a piaci információt fájdalmasként fogd fel. Mikor ezt eléred, megszünteted a hajlamot, hogy hezitálj, hogy reméld a piac pénzt fog adni neked, hogy reméld a piac megment attól, hogy nem tudod lezárni a vesztőidet.

Amíg hajlamos vagy olyan hibákra melyek ezek eredményei, nem fogsz tudni bízni magadban. Ha nem tudsz bízni magadban, hogy objektív legyél, és mindig a legjobb tudásod szerint cselekedj, konzisztens eredményt elérni közel lehetetlen lesz. Az irónia a dologban, hogy mikor megszerzed a szükséges hozzáállást, mikor megvan a "trader gondolkodás" és magabiztos maradsz a biztos bizonytalansággal szemben, a tradeelés olyan könnyűvé fog válni mint ahogy azt valószínűleg először gondoltad.

Szóval, mi a megoldás? Meg kell tanulnod beállítani a viselkedésedet és a hiteidet a tradeeléssel kapcsolatban úgy, hogy a legkisebb félelem nélkül tudj kereskedni, de egyidejűleg megakadályozva a vakmerővé válást. Ezt fogja ez a könyv megtanítani. Ahogy haladsz előre, szeretném hogy valamit észben tarts.

A sikeres trader amivé válni szeretnél az egy jövőképe önmagadnak, amibe bele kell nőnöd. A növés
kifejlődést, tanulást, és egy új kifejezésmódot jelent. Ez akkor is igaz ha már sikeres trader vagy, és azért olvasod
ezt a könyvet, hogy még sikeresebb legyél. Sok módszer amit tanulsz ellentétben lesz azokkal amiket már tudsz a tradelés természetéről. De esetleg nem vagy tisztában ezekkel a módszerekkel. Mindkét esetben, amit most igaznak vélsz a tradeeléssel kapcsolatban amellett fog érvelni, hogy úgy tartsd a dolgokat ahogy voltak, a frusztrációd és a elégedetlenséged eredményeként.

Ezek a belső érvelések természetesek. A kihívás nekem ebben a könyvben az, hogy segítsek feloldani ezeket az érveket a lehető leghatékonyabban. A hajlandóságod, hogy elfogadd más lehetőségek létezését nyilvánvalóan gyorsabbá és könnyebbé fogják tenni a folyamatot.

2. Fejezet

A kereskedés csalija és veszélyei

1994 januárjában felkértek egy beszédre egy trader konferencián Chicagóban. Az egyik ebédnél pont az egyik fő traderkönyveket kiadó kiadó szerkesztője mellet ültem. Hosszan beszélgettünk arról, hogy miért olyan kevés ember lesz sikeres trader. Egyszer megkérdezte a szerkesztő, vajon lehet-e megfelelő magyarázat az, hogy az emberek nem megfelelő dologért kezdenek tradeelni.

Az vonzalom

Meg kellet állnom egy pillanatra, hogy ezen elgondolkozzak. Egyetértek azzal, hogy sok tipikus dolog amiért az emberek tradeelni kezdenek, olyan problémákhoz vezet ami végül levon a teljesítményükből és az általános sikerükből. De az igazi ok a tradeeléshez való vonzódáshoz sokkal alapvetőbb és általánosabb. A tradelés végtelen lehetőséget kínál a kreativitás megnyilvánítására, ami a legtöbbünknek nincs meg az életében. Természetesen a szerkesztő megkérdezte, hogy értem ezt. Elmagyaráztam neki, hogy a piaci környezetben gyakorlatilag minden szabályt mi hozunk. Ezért csak nagyon kevés kötöttség és korlátozás van azzal kapcsolatban, ahogyan kifejezzük magunkat. Természetesen vannak formalitások, mint például hogy nyiss egy kereskedési számlát, hogy kereskedhess. De ezen kívül, mikor már hozzáférsz a piachoz, gyakorlatilag végtelen lehetőséged van azt megcsinálni.

Egy példát is adtam neki egy szemináriumról amit hallgattam pár éve. Valaki kiszámolta, hogyha kombinálod a határidős kötvényeket, a kötvény opciókat és a pénzkötvényeket, több mint 8 milliárd lehetséges érték- különbözeti kombináció jön ki. Ha hozzáadjuk az időt és azt, ahogyan értékeled a piaci információkat, az eredmény gyakorlatilag végtelen lesz.

A szerkesztő megállt egy pillanatra és megkérdezte: "De a sok lehetőséghez való hozzáférés miért vezet egy meglehetősen valószínű bukáshoz?" Válaszom: "Mert a végtelen lehetőségek, párosítva a végtelen lehetőségek megvalósításának végtelen szabadságával, olyan speciális pszichológiai kihívások elé állítja az egyént aminek kezelésére nagyon kevesen vannak felkészülve, vagy egyáltalán figyeljenek rá, és az emberek nem tudnak felülkerekedni egy problémán amiről nem is tudnak."

A szabadság jó. Úgy látszik mindegyikünk természetesen akarja, törekszik érte, sőt, sóvárog utána. De ez nem jelenti, hogy megvannak a szükséges pszichológiai eszközeink a hatékony működéshez egy környezetben, ahol nagyon kevés kötöttségünk van, és ahol megvan a lehetőségünk, hogy óriási károkat okozunk magunknak. Szinte mindenkinek kell kis mentális beállításokat csinálnia, függetlenül a műveltségüktől, vagy, hogy más törekvéseikben menyire voltak sikeresek.

Olyan beállításokról beszélek, hogy kell csinálniuk egy belső elmeszerkezetet ami a legnagyobb egyensúlyt adja a tradernek a "mindent lehet" szabadsága, és az üzleti és pszichológiai károk között ami közvetlen következménye lehet a szabadságnak.
Megcsinálni az elmeszerkezetet nehéz, különösen ha az amit fel akarsz építeni összeütközésben áll azzal amit már tudsz. De nekünk, akik meg akarnak tanulni tradeelni, ezt megnehezíti az ami már az életünk elején kezd beépülni az elménkbe.

Mindegyikünk valamilyen szociális környezetbe született. Egy szociális környezet, legyen az egy család, egy város, egy állam vagy ország, jelent egy struktúrát is. A szociális struktúrák szabályokból, kötöttségekből, korlátozásokból állnak, ami megszabja, hogy az egyének a szociális struktúrában hogyan, vagy hogyan nem fejezhetik ki magukat. Továbbá, a legtöbb korlátozás már akkor megvolt a struktúrában, mikor mi még meg sem születtünk. Más szóval mire ide érünk, az egyéni kifejezésünket irányító szociális struktúra nagy része már a
helyén van, mélyen beépülve. Könnyű látni hogy miért ellentmondásos az egyén önkifejezés-szükséglete és a szociális környezet struktúra-szükséglete. Mindenki aki jól meg akar tanulni tradeelni ugyanebbe az alapvető problémába ütközik. Szeretném ha megkérdeznéd magadtól, hogy milyen közös karakterisztika van meg minden születő gyermekben a Földön, függetlenül a helytől, kultúrától, vagy a szociális helyzettől? A válasz a kíváncsiság. Minden gyerek kíváncsi. Minden gyerek ég a vágytól hogy tanuljon. Kis tanulógépeknek is lehetne hívni őket.

Figyeljük meg a kíváncsiság természetét. Alapjaiban ez egy erő. Pontosabban, egy belülről fakadó erő, ami azt jelenti, hogy nem kell motiválni a gyereket a tanulásra. Magukra hagyva a gyerekek felfedezik a környezetüket. Továbbá, úgy tűnik ennek a belső erőnek megvan a saját iránya; más szóval, minden gyerek kíváncsi, de nem mindegyik természetesen ugyanarra kíváncsi. Van bennünk valami ami meghatározza a figyelmünk irányát.

Még a csecsemők is tudják mit akarnak és mit nem. Mikor a felnőttek találkoznak az egyéniség eme egyedi kifejezésével egy csecsemő által, általában meglepődnek. Általában elfogadják hogy a csecsemőkben nincs semmi ami egyénivé teszi a személyiségüket. De hogy máshogy tudnák kifejezni az egyéniségüket minthogy mi csalogatja és mi taszítja vissza őket a környezetükben? Én ezt a 'természetes figyelem erejének belső irányításának' hívom.

A természetes vonzódások egyszerűen azok a dolgok ami felé természetes vagy szenvedélyes érdeklődést érzünk. A világunk nagy, mindenkinek sokat kínál megtanulásra és megtapasztalásra. De ez nem jelenti, hogy mindegyikünk meg akar tanulni mindent, van bennünk valami "természetes válogató".

Tudom fel tudsz sorolni sok olyan dolgot ami nem érdekel. Tudsz egy másik listát is csinálni, a dolgokkal amik alig érdekelnek, csak nagy vonalakban. És végül, tudsz egy listát csinálni azokból a dolgokból amik igazán érdekelnek. Természetesen a lista hossza csökken ahogy a érdeklődési szint nő. Honnan jön ez az érdeklődés? A személyes nézetem szerint a létezésünk legmélyebb rétegéből - az igazi személyiségünk szintjéről. Abból a részünkből jön ami a karakterünk és személyiségünk mögött van, melyek csak a szociális fejlődésünk eredményei.

A Veszélyek

A létezésünk legmélyebb szintjén létezik a potenciális konfliktus. A szociális struktúra amibe születtél érzékeny, vagy nem, ezekre a belső szükségletekre és érdeklődésekre. Például egy nagyon versenyképes atletikus családba születtél, de a klasszikus zene vagy művészet érdekel. Talán még természetes atletikus adottságaid is vannak, de nem találod érdekesnek a részvételt atlétikai eseményeken. Van itt potenciális konfliktus?

Egy tipikus családban a legtöbb családtag nagy nyomást tenne rád, hogy kövesd a szüleid, vagy testvéreid példáját. Minden lehetségeset megtesznek, hogy megtanítsák, hogy tudod kihozni a legtöbbet az atletikus kepésségeidből. Ellenzik, hogy komolyan űzz bármi mást ami érdekel. Úgy csinálod ahogy akarják, mert nem akarsz kiközösülni, viszont közben úgy érzed ez nem helyes, hiába érvel minden amit eddig tanultál amellett, hogy atléta legyél. A probléma az, hogy ez nem érződik úgy mint aki te vagy.

A konfliktus aközött amit tanultunk arról, hogy mivé kéne váljunk és amit érzünk mélyen belülről egyáltalán nem ritka. Azt mondom, hogy sok, ha nem a legtöbb ember olyan környezetben nő fel ami nem nyújt teljes, objektív támogatást afelé ami a személyt igazán érdekli. A támogatás hiánya nem egyszerűen a bátorítás hiánya. Lehet az azonnali elutasítása valamilyen módnak ahogy mi ki szeretnénk fejezni magunkat. Például nézzünk egy átlagos szituációt: egy kisgyermek, életében először, meglát egy vázát az asztalon. Kíváncsi, ami azt jelenti,
hogy valami belső erő arra készteti, hogy ismerje meg azt a tárgyat. Olyan mintha ez az erő egy vákuumot képezne az elméjében, amit be kell töltsön az érdeklődés tárgyával. Ezért a vázára szegezve a figyelmét, átmászik a nappalin, az asztalhoz. Mikor odaér, felnyúl és felhúzza magát, talpra áll. Egyik kezével az asztalon, hogy megtartsa az egyensúlyát, a másik kezével kinyúl hogy megérintse a tárgyat amit még nem ismer. Épp abban a pillanatban kiáltást hall a szoba másik végéből: "NE! NE NYÚLJ HOZZÁ!"

A gyerek riadtan fenékre esik, és sírni kezd. Nyilvánvalóan ez egy gyakori helyzet ami teljesen elkerülhetetlen. A gyerekeknek abszolút semmi elképzelésük nincs arról, hogyan tudnak kárt okozni maguknak, vagy a dolgok értékéről. Valóban, tudni hogy mi biztonságos és mi nem, az fontos dolog, amit egy gyereknek meg kell tanulni. Azonban, vannak itt nagyon fontos pszichológiai folyamatok, melyek direkt hatással vannak a képességünkre hogy létrehozzuk a megfelelő nyugodtságot és koncentrációt ami szükséges a hatékony kereskedéshez később az
életben.

Mi történik mikor megfosztanak egy lehetőségtől hogy kifejezzük magunkat úgy ahogy akarjuk, vagy ránk kényszerítik, hogy úgy fejezzük ki magunkat ami nem passzol a természetes beállítottságunkhoz? A tapasztalat egy felborultságot okoz. A 'felborultság' az egy egyensúlyhiány. De pontosan mi is az ami nincs egyensúlyban? Ahhoz hogy egyensúlyhiány lépjen fel, először valaminek egyensúlyban kell lennie. Aminek egyensúlyban kell lenni, az a megfelelés a belső és külső környezetünk között. Más szavakkal a szükségleteink és vágyaink belülről jönnek, és kívülről teljesülnek. Ha ez a két környezet megfelel egymásnak, egyensúlyi állapotban vagyunk, és elégedettséget vagy boldogságot érzünk. Viszont ha ez a két környezet nem felel meg egymásnak, akkor elégedetlenséget, dühöt, frusztrációt tapasztalunk, amit általában érzelmi fájdalomnak hívnak.

Az hogy nem tudjuk kifejezni magunkat úgy ahogy akarjuk, miért okoz érzelmi fájdalmat? A személyes teóriám hogy a vágyak és szükségletek egy belső vákuumot hoznak létre. Az univerzum amiben élünk nem tolerálja a vákuumokat, és ha van egy, megpróbálja betölteni.

Ha kiszívod egy üvegből a levegőt, a nyelved oda fog ragadni az üveg szájához, mert egy vákuumot hoztál
létre, amit muszáj betölteni. Mi a mögöttes folyamat a "A kíváncsiság minden feltalálás anyja" kifejezés mögött? A hiány amit a szükség csinál, létrehoz egy vákuumot az elmében, amit az univerzum megtölt inspirációval (ha fogékony vagy). A gondolatok mozgásokat és kifejezéseket inspirálnak, amelyek eleget tesznek a szükségletnek.

Ebből a szempontból, az elménk úgy működik, mint az univerzum, kicsiben. Mikor felfedezünk egy szükségletet vagy vágyat, úgy cselekszünk hogy megpróbáljuk betölteni azt a külső környezetben szerzett tapasztalattal. Ha ez nincs megengedve, szó szerint úgy érződik mintha nem lennénk teljesek, ami egy egyensúlyhiányt vagy érzelmi fájdalmat okoz. Ha elveszel egy gyerektől egy játékot, amivel épp játszik, (függetlenül attól, hogy milyen jó indokaid vannak) az általános válasz az érzelmi fájdalom lesz.

Mire 18 évesek leszünk, kb 6,570 napot töltünk a földön. Átlagosan, naponta hányszor hall ilyesmit egy tipikus gyerek?

"Nem, azt nem teheted."

"Úgy nem csinálhatod. Így csináld." "Nem most; hagy gondolkozzak rajta." "Majd szólok."
"Azt nem lehet megcsinálni."

"Mért gondolod hogy azt megteheted?"

"Meg kell csinálnod. Nincs más választásod."

Ez csak kevés azon relatív kedves módok közül, ahogyan mindannyiunkat meggátolnak az egyéni kifejezésben miközben felnövünk. Még ha csak egyszer vagy kétszer hallottuk naponta, akkor is több ezer megtagadás mire felnövünk.